Ja, sokadszor ismét, ja, játékzombi lettem.

Ja, minden évben eljön egy időszak, amikor játékzombi leszek. Ez nagyon félelmetes. gyakorlatilag csak ezen pörög az agyam. Méghozzá NBA. Ha már játék. Körülbelül az NBA Live széria 2001-től felfelé sorszámozott tagjait mind szétjátszottam, szétpeccseltem egymagam. Ebben egy a bibi. Kurva sok időt vesz igénybe. Rohadt mód le kéne szoknom róla, mert ismét csak a hasznos dolgok elől veszem el az időt.

Még viccesebb, hogy időről időre mindig a sorozat különböző darabjait veszem elő. Most a 2005-öst peccselgetem az 1998-as szezonra. Hogy mért? Azért, mert Jordan-éra buzi vagyok. Ez van, én is utálom magam miatta, de jobban szeretem a Penny Hardawayt, a Glen Rice-t, a Hakeem Olajuwon-t, a jóformában lévő Vin Bakert, Shawn Kempet, Patrick Ewing-ot, Reggie Miller-t, Clyde Drexlert, mint a mai majomképű James meg tudomisén mifajtákat. Még az Iverson, Kobe fémjelezte idő is sokkal jobb volt. Lehet, hogy kicsit a múltban élek.

Szal peccselgetek. De most lehet, hogy visszakattanok a 2006-ra. Igazán sosem voltam rákattanva. Ennek több oka is van. Szar a grafika (nem mintha a 2005-ben nem lenne az). Nem lehet betolatni billentyűzettel. Ez mi már? A konzolon oké, de billentyűzettel nem lehet. Akkor mi a faszért PC-re veszed meg a játékot? Az nba-live fórumán olvasgattam ezzel kapcsolatban (back-down trigger), erre valamelyik okos beírta, hogy ez az egyik legirrelevánsabb topik. Ez hülye baszd meg. Kosaraztál már valaha, vagy játszottál már jót? Persze az NBA live sorozatnak rengeteg hibája van. Pl a 2001-es grafikája veri 2008--ig az összeset. Kivéve ha peccseled az utóbbiakat, de erre csak a 2006-2007-2008 esetében van lehetőséged. 

Aki szereti a kosárlabdát, sokat játszik és minőségit akar, az észreveszi, hogy az emberek túl nagyok a pályához képest. Ezt nem értem hogy engedhetik meg maguknak a programozók. Ennek talán legfényesebb példája a 2004-es. Nagyon élvezhetetlen. A 2008-asban arányos ismét a helyzet a 2001-es után. A 2008-as peccselt változata egészen játszahtó, leszámítva kurva szar az irányíthatóság. Na puff. 

Ja igen. Azért ezekkel játszom, mivel nincs pénzem új gépet, sem konzolt venni. Elnézést.

Szóval most a 2006-os lesz porondon, mert a topik szerint lehet valamit ügyeskedni és ebben az esetben a seggesbetolás is működni fog. Kíváncsi vagyok. Persze ettől még kurva nagyok maradnak a játékosok, és már nem emlékszem rá hogyan fest a játék pontosan, de ahogy megnéztem, a pálya vonalai is ormótlanok. Na mindegy, egy próbát megér. Ha nem jön be, így jártam. Úgy is le kell mondani a semmitnemérő időtöltésről.

Erről a témáról tudnék írni körülbelül hat szakdolgozat terjedelműt, de nem teszem.

Jó kis memoár ez is.

 Ja, kifelejtettem: bajnok a Miami Heat. Asszem ehhez nem fűzök semmit. Lassan megegyezhetünk abban, hogy minden egyre szarabb. Mégiscsak fűztem hozzá valamit.

Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár.

Nyár van. Szeretem. Marha kopasz lettem. És nem ettem tegnap semmit. 80 kiló. A bokám szar. Vettem tegnap egy bokarögzítőt 7 rongyért. Annyira nyomja a talpam, hogy attól még jobban fáj a lábam.

Bemegyek: valami komolyabb cucc kéne.. Tudja, ezekkel a gyógyászati segédeszközökkel az a baj, hogy nem lehet kipróbálni őket, így fogalmad sincs mit veszel. Na, találtak valamit 10 perc kutakodás után , fölvettem. Akkor jó is volt. De mégis, hogy a szarba próbáljam ki egy 2x2-es helységben? Ok, megvettem. 6720.

Kinn a pályán kezdtem érezni, hogy na, ezzel megint bibi lesz. Tipikus: utána jutott eszembe, hogy egyszer már volt valami ilyesmim, az is kukában végezte. Bár jobb, mintha elmentem volna két bebaszós tinibuliba 3-3 ezerért. Legalább a renomém nem rombolja. Jelenleg egy óriás vázán áll, hátha tágul. Hátha csak az a gondja, hogy nem illik a rinocérosz lábamra.

Mellesleg az NBA döntőt a Miami fogja nyerni. Örülhet majd a majomfejű magának. Nekem kosárlabda gyászév lesz. Sebaj, itt a nyár.

Voltam strandon. Úszni még mindig nem tudok. Azon gondolkoztam, hogy a 2007-es Tool koncert óta körülbelül egyik skill-em sem fejlődött jelentősen. Asszem ez nem túl nagy eredmény. Lehet, hogy nem gyúrok elég keményen. Na jó, hazudok. A büntetőt sokkal jobban dobom. De az nem túl hasznos attribútum.

Az is eszembe jut majdnem minden nap, hogy mennyire leszarom a politikát. Kedves Pulitzer-díjas tanárnénim mondta, hogy akkor nem kommunikációt kellett volna tanulnom, hanem balett táncolni. Hát igen, ami érdekelne, az nincs. A tudományos újságírás, éppúgy mint a tudomány, ma egy kalap szart sem ér. Éppen ezért határoztam el, hogy pszichológus leszek, ha már az a szakma érdekelne legkomolyabban. Persze előtte elvégzem a mérlegképes könyvelői vizsgáim.

Nyáron mellesleg sokkal jobbkedvű vagyok, mint az év bármely más szakában. Így lett téli gyerekből nyári. Méghogy a kutyából nem lesz szalonna. Emlékszem, volt pár év, amikor csúnyán küszködtem a melegallergiámmal. Lehet, hogy épp emiatt élvezem a dolgot. Előny, ha a forróságban nem dagad bojler méretűre az ember feje. Már csak egy jókora agregátor kéne, meg lebutíott gitárok és a hegyen adni valami zsemszessönkoncertet. 

Ja, gitározásban sem fejlődtem.

A személyes dolgaim, saját kis életem fogom lepötyögni. Olyasmi lesz tán, mint egy napló. Lényege, hogy egyszer marha mókás lesz elolvasni. Bár kétségeim támadtak arra vonatkozóan, hogy bármennyire is tudnék írni. Szerintem soha, senki nem fog erre a blogra tévedni.

Már régebben is kelekótya voltam, most még inkább annak érzem magam. Szó szerint. Mintha egy zombi lennék. Néha azon gondolkozom, hogy már most Alzheimeres vagyok . A memóriám szar. A beszédközpontom nulla. Központi idegrendszer? Lehet, hogy a sok alkohol, amit az elmúlt tíz évben tetemes mennyiségben sikerült elfogyasztani. Négykézláb, fejenállva, gipszkarton falat kifejelve, ujjat elvágva, édesapám öltönyét szétszaggatva, röhögve, sírva, kétségbeesve, euforikusan, mindenhogy. És még furcsának tartják, hogy hallgatag vagyok...

Már régóta érett bennem a gondolat egy minőségibb élet megteremtésére. Lévén, van aki regulázzon, a bevitt alkoholmennyiségem 1 deci/napra csökkent, ami csakis bor, csakis az esti órákban. Nem dohányzom. Még mindig pattogtatom a labdát, mindig, ha időm engedi. Tegnap újra kezdtem a futást. Mostanában úgy érzem, hogy nem a ritka, de kemény testmozgás, hanem az akár a slendrián, de rendszeres fogja meghozni a kívánt eredményt. 90 kilóról kezdtem. Ez 175 centihez párosult. Így sem számítottam kövérnek, de 75 a cél. 82 vagyok most, innen nem akar tovább menni. Tavaly nyáron voltam a gyémánt 75, szintén egy diéta és futások után. Majd jól a tükörbe nézek, és szétálló gyerekfogaim között verejtékcseppekkel a homlokomon fogom üvölteni: MEG TUDOD CSINÁLNI! Eye of the tiger.

Ebben szerintem nem az a lényeg, hogy kinézzek valahogy, sokkal inkább a mentális fejlődés. El kell érnem egy bizonyos célt, nem kis erőfeszítéssel. Körülnézek: a mai fiatalok nem tűnnek túlsúlyosnak, mégis úgy tetszik, hogy a porcsuhájuk tuningolására inkább számukra egyszerűbb, kevesebb erőfeszítést igénylő megoldásokat használnak. Pl tetoválás, pírszing, fültágító. Én megértem, hogy elő-előtör bennünk a primitív énük, és tudat alatt mindinkább a természeti népekhez akarnak hasonlítani, de nem ártana a spiritualitás vonalat is erőltetni. Merthát az akarat fejlesztése, a tökéletessé válás szerintem igen is, spirituális, de legalább mentális aspektus. A valódi intelligencia csak ez után következik. 

Persze, nyugodtan nevezhettek New Age-esnek. Engem nem zavar.

Mindemellett keményen tanulok mérlegképesen könyvelni és angolnyelvet művelni. Persze mindezt inkább elméletben. Szar körbenézni a régi ismerősök között és látni a lemaradásom. Most a pótláson ügyködöm. Ha meglesz a zsíros állás és a Budapestre költözés, már lehet gondolkodni a pszichológia másoddiplomán. Persze ezen kívül rengeteg tervem van. Kezdetben egy operatív: Prometheus a moziban. Bodies kiállítás. John Lilly féle ingermegvonásos lebegés. 

Talán a Sárkány Éve most erőt ad a változáshoz.

Bár néha eszembe jut egy-egy Bill Hicks vagy Carlin snitt. Na, akkor nagyon rágyújtanék.