Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár.

Nyár van. Szeretem. Marha kopasz lettem. És nem ettem tegnap semmit. 80 kiló. A bokám szar. Vettem tegnap egy bokarögzítőt 7 rongyért. Annyira nyomja a talpam, hogy attól még jobban fáj a lábam.

Bemegyek: valami komolyabb cucc kéne.. Tudja, ezekkel a gyógyászati segédeszközökkel az a baj, hogy nem lehet kipróbálni őket, így fogalmad sincs mit veszel. Na, találtak valamit 10 perc kutakodás után , fölvettem. Akkor jó is volt. De mégis, hogy a szarba próbáljam ki egy 2x2-es helységben? Ok, megvettem. 6720.

Kinn a pályán kezdtem érezni, hogy na, ezzel megint bibi lesz. Tipikus: utána jutott eszembe, hogy egyszer már volt valami ilyesmim, az is kukában végezte. Bár jobb, mintha elmentem volna két bebaszós tinibuliba 3-3 ezerért. Legalább a renomém nem rombolja. Jelenleg egy óriás vázán áll, hátha tágul. Hátha csak az a gondja, hogy nem illik a rinocérosz lábamra.

Mellesleg az NBA döntőt a Miami fogja nyerni. Örülhet majd a majomfejű magának. Nekem kosárlabda gyászév lesz. Sebaj, itt a nyár.

Voltam strandon. Úszni még mindig nem tudok. Azon gondolkoztam, hogy a 2007-es Tool koncert óta körülbelül egyik skill-em sem fejlődött jelentősen. Asszem ez nem túl nagy eredmény. Lehet, hogy nem gyúrok elég keményen. Na jó, hazudok. A büntetőt sokkal jobban dobom. De az nem túl hasznos attribútum.

Az is eszembe jut majdnem minden nap, hogy mennyire leszarom a politikát. Kedves Pulitzer-díjas tanárnénim mondta, hogy akkor nem kommunikációt kellett volna tanulnom, hanem balett táncolni. Hát igen, ami érdekelne, az nincs. A tudományos újságírás, éppúgy mint a tudomány, ma egy kalap szart sem ér. Éppen ezért határoztam el, hogy pszichológus leszek, ha már az a szakma érdekelne legkomolyabban. Persze előtte elvégzem a mérlegképes könyvelői vizsgáim.

Nyáron mellesleg sokkal jobbkedvű vagyok, mint az év bármely más szakában. Így lett téli gyerekből nyári. Méghogy a kutyából nem lesz szalonna. Emlékszem, volt pár év, amikor csúnyán küszködtem a melegallergiámmal. Lehet, hogy épp emiatt élvezem a dolgot. Előny, ha a forróságban nem dagad bojler méretűre az ember feje. Már csak egy jókora agregátor kéne, meg lebutíott gitárok és a hegyen adni valami zsemszessönkoncertet. 

Ja, gitározásban sem fejlődtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.